Szent Imre apródja [antikvár]

Részlet a kötetből: A BAKONY REMETÉJE. A rengeteg erdőből őzike ugrott ki, majd utána egy ordas farkas loholt elő. Az őzike csak futott-futott, a farkas meg nyomában volt. Már-már elérte, mikor az őzike egy barlangba szaladt be és ott elrejtőzött. Olyan ügyesen surrant be, hogy a barlangban író remete észre sem vette. Mert bizony az a remete egy fehér lapra írt valamit és annyira elgondolkozott, hogy más dologgal nem is törődött. Hanem amikor a farkas is berohant a barlangba, azt már észrevette, mert a farkas feldöntötte a tintatartóját, mely egy kődarabon állott. A remete nem ijedt meg, hanem gyorsan keresztet vetett a vadra, mire az behúzott farokkal elsompolygott. Ekkor az őzike előbújt rejtekéből és kíváncsian nézte szép szemével, mit csinál a remete. Annyira tetszett neki ez a hely, hogy el sem akart innen menni. Jó is volt itt, mert a barlang előtt szép pázsitos rét terült el, a sziklából pedig friss víz bugyogott. Az őzike egy kicsit kiment legelni és inni, azután ismét visszajött és lefeküdt a remete asztalkája mellé.