Bővebb ismertető
Ha valaki megkérdezte volna Fügét, milyen is az a város, ahol az iskolai szüneteket leszámítva immár negyedik éve lakik, megvonta volna a vállát, vagy azt felelte volna a kollégiumi mosdó tükre előtt begyakorolt belmondós mosolyával:
„A bég nem alkuszik!"
Esetleg azt válaszolta volna:
„A munkásosztály a paradicsomba megy."
Utálta a kérdéseket, és imádott moziba járni.
- Olyan vagyok, mint a természet - magyarázta a nagy fülű Kis Lajtának a zuhanyozóban. - Csak a helyesen feltett kérdésekre válaszolok, azokra se szívesen. A kérdések megzavarják az embert, nem lehet rájuk egyértelműen felelni. Méricskélni, totojázni, germózni kell velük, ráadásul egyik szüli a másikat, elveszik az embertől az időt.
- Miért? - Kis Lajta engedelmesen szappanozta a haverja izmos hátát. - Mire kell neked az idő?
- Az éjszaka rablásra való! - grimaszolt Füge, és beállt a zuhanyrózsából záporozó meleg víz alá. - Nem feles-