Szivek csatája [antikvár]

I.MEGJÖTT KARCSI!Pompás, sötétbarna túrakocsi röpült a nyílegyenes sima úton. Utásai kedélyesen csevegtek, ügyet sem vetve a szép vidékre. Csak, mikor a nagy tölgyfánál kanyarba hajlott az út, kiáltott fel az idősebb, utas:Nézd, drágám, ott van Louergue! De örül a szí vem, - hogy viszontláthatom. Ugy-e, gyönyörű kilátás? Nos, mit szólsz hozzá, Margitkám?Jaj, de szép!Hamarosan végigsiklottak a nagy fasoron s pár perc múlva megálltak a kastély előtt.Az idősebb hölgy kiugrott! s máris felsietett a lépcsőkön. Margit lassan követte, egészen lebilincselte a gyönyörűszép kastély homlokzata.A veranda óriási nagy fehér márványcsarnokba nyílott. A falakat tarka-barka virágpompában úszó girlandok díszítették. A zöld lombfüzérek oly sűrűn tele voltak tűzdelve sokszínes rózsával, hogy a terem valóságos rózsa-ligeitinek is beillett volna. A küszöbön óriási lángvörös betűkikel ragyogott: éljen.Margit elbűvölve állott meg'a csodaszép festői látvány előtti s kíváncsian !fordult anyjához:Anyukám, mit jelent ez?Mielőtt a vendég kielégíthette volna gyermeke kíváncsiságát, kitárult, a szemben levő nagy szárnyasajtó s fiatal, tizennyolc év körüli leány lépett ki rajta.Ah, Zsuzsikám! kiáltott fel az asszony, kitárva karját. <5