Szívemet hozzád emelem Uram [antikvár]

Édesanyák, először hozzátok fordulok - a holnapért való közös felelősségünk tudatában - kérő szóval, testvéri bizalommal. Kihez is fordulhatnék, ha nem hozzátok, akiknek elfedező és áldozatos szeretete a mennyei szeretet visszfénye? Abból merít és azáltal újul meg nap mint nap. Ti kulcsoljátok először imára a kis kezeket, és ti tanítjátok őket imádkozni. És nemcsak tanítjátok imádkozni őket, hanem velük együtt imádkoztok is. Amikor pedig kinőnek a gyermekcipőből - és már inkább a barátokra hallgatnak, akkor sem szűnik meg az értük való könyörgés. Hitem szerint ez az értük való szüntelen imádkozás a biztosítéka az új nemzedék jövőjének! De ugyanezzel a testvéri bizalommal fordulok az édesapákhoz is, hiszen a ti felelősségetek semmivel sem kisebb az édesanyákénál. SŐT, Isteni rendelés szerint ti vagytok a családfők, ami azt jelenti, hogy rátok bízta Isten a család jólétét anyagi és erkölcsi vonatkozásban is. Gondoljatok arra, hogy ugyanazt a nevet viselitek, mint a MENNYEI ATYA, tehát ti vagytok az O földi helyettesei. A családért való felelős szolgálatotokban segítsen egy istenfélő embernek, Jóbnak a példája is. Azt olvassuk, hogy Jób jó reggel fölkelt, és áldozatot mutatott be Istennek gyermekeiért. Más szóval buzgón imádkozott értük, mondván: „Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben." (Jób könyve 1:5)