Szól a lant! [antikvár]

Részlet: Tompa buffanással horkantak fel az üstdobok. Három cintányér sikoltott visszhangot rá. Majd trombiták szólaltak meg, vonósok meg egy furcsa húros szerszám mélyen zsongó kísérete mellett. Az élesen rikoltó hangok és sejtelmes aláfestésű akkordok ünnepélyesen vontatott bevezetés után minden átmenet nélkül, előbb vad, szédítő iramú, majd valamivel lassúbb, de nem kevésbbé élénk és nyersütemű tánczenébe csaptak át. - A mechter basi ma kitesz magáért! - dörmögte elismerően egy köpcös, prémes szegélyű selymekbe burkolt, komor külsejű férfi. A mechter basi - amolyan karmester féle - a zenekart igazgatta. Alárendeltjei, tizennégy füstösképű, olajbanúszó szemű nyurga legény, ugyancsak nagy buzgalommal nyaggatták a harsogó, kopogó, döngő és pengő szerszámokat. Ezek az „egyiptomi hegedősöknek" nevezett cigánysüvölvények török hadak rendes kísérői. Valamirevaló török sereget bajos nélkülük elképzelni. Ők fokozzák a harci kedvet vagy enyhítik a menetelések egyhangúságát; elmaradhatatlanok a várvételek diadalmas bevonulásánál és ha kell, húzzák a katonáknak - miként ma is - a talp alá valót. De ha ennyire fontos a szerepük, természetesen oly jeles fővitéz, mint Murád szandsák-bég, udvarából sem hiányozhatnak. Sőt hatásuk után ítélve itt, az eszéki nagyúr várában kiváltképen értik a módját, hogyan lehet a fagyos februárvégi estén is zeneszóval tüzes parazsat hinteni a vitézek hegyesorrú csizmája alá! Csak úgy porzik az emeleti nagyterem deszkapadlózata a katonatánc szapora ütemétől.