Szonja [antikvár]

Részlet a könyvből: Sötét volt az alacsony, mennyezetes gyerekszobában, csak az örökmécses imbolygó lángja vetett halvány fényt a szoba sarkába. Szonja felült az ágyban, szívéhez szorította kezét és kifelé fülelt. Mintha hallotta volna a farkasok vonítását... Mielőtt elaludt, Njanja ujra elmesélte az ordító farkasok borzalmas történetét. És álmában megjelentek a farkasok, nyomukban a tizenkétfeű kígyóval... - Njanja - mondta halkan Szonja - Njanja, alszol? Egyenletes mély lélegzéssel aludt az öreg dajka. Szonja szemébe könny szökött. Olyan rettenetes az éjszaka sötét árnyaival és nincs, akihez meneküljön. Njanja alszik, a testvérei nyugodt álmát sem zavarja semmi, Felkusa is horkol, hátul a kályha mögötti kuckóban... csak ő van ébren...