Tannenburgi Róza/A fiatal remete [antikvár]

Részlet:Svábhon délii határain, ama festői vidéken, teli virágzó völgyekkel és erdős hegyekkel, melyek mögött Sveicz havasai vakító fényben emelkednek, állt régi idők előtt egy magas fenyőkkel benőtt sziklaormon a tekintélyes tannenburgi vár. Még századok után, midőn már elpusztult, különös benyomást tevének a vándor kedélyére az összedőlt tornyok és mohos falak, kivált ha a lenyugvó naptól megpirosultak, vagy a holdvilágtól halványan megvilágíttattak. Szivében áldá meg azon nemes embereket, kik hajdan itt laktak, s köröskörül az egész vidéket boldogíták, és minden földi dolgok mulandósága borzasztó érzelmétől elragadva, tovább folytathatta utját.