Távoli vidékek [antikvár]

Unalmas a tél. A kicsi vasúti kitérőállomást körös-körül fogja az erdőség. Télen befújja, ellepi a hó, és ki sem lehet mozdulni belőle. Egyetlen szórakozás lehetséges - lecsúszkálni a hegyről. De mindig csak csúszkáljon az ember, egész nap egyebet se tegyen? Lesiklik egyszer, mégegyszer, tizenkétszer - de aztán torkig van vele és abbahagyja. Mégha a szánkók hegynek is mehetnének! De csúszni csak lefelé lehet, felfelé - sehogyse. Kevés a gyerek a kitérőállomáson: a vasútiőr Vászjkája, a gépész Petykája, a távírász Szerjozsája. A többi csupa apróság, egyik három-, másik négyéves. Ugyan, hát lehet ezekkel játszani? Petyka és Vászjka jóbarátok, de Szerjozsa rossz, verekedős. Hívja Petykát: - Gyere csak, Petyka, mutatok egy amerikai bűvészfogást.