Tóbiás az angyallal [antikvár]

Most nem világították meg villámok az utat, az egyetlen állólámpa a szobában kevés fényt adott ahhoz, hogy odakint bármit is lássanak. Chris behunyta a szemét, arca görcsös vonaglásba torzult, nyakán kidagadtak az erek a megerőltetéstől. Még egy kicsit lejjebb, még egy kicsit… És akkor Steve izzadt keze kicsúszott az övéből. A gyerek még nem volt felkészülve az ugrásra és tehetetlenül zuhant lefelé. Chris kis híján felordított ijedtében és belemarkolt a sötétbe. Hallotta a tompa puffanást, ahogy a gyerek teste földet ért. Kitágult szemekkel meredt a sötétbe, de semmit sem látott. Szívébe markolt a rettegés. – Steve – mondta félhangosan – Steve…! Semmi válasz…