Bővebb ismertető
A MADÁRETETŐNÉL
Vaskos dunnát hoz magával, vágtat már a hideg tél. Nem kérdezi: - Jöhetek-e? Decemberre ideér.
Gúnyájukat szél borzolja, apró lábuk reszkető. Ilyen cudar, fagyos télen nagy kincs ám az etető.
Számtalan kis pelyhes jószág havas ágon didereg. Ilyen lenge tollmhában hogy bírják a hideget?
Hó borít el minden ágat, sehol sincs már élelem. Gyertek, gyertek apró cinkék! Bátran, semmi félelem.
Dehogy félnek, ugyan miért? Hisz naponta betérnek. Jóllaknak az apró maggal, s hoznak újabb vendéget.