Teréz, egy örök barát... [antikvár]

Első fejezet A KORHADT LÉTRA Martin, várj meg! - kiáltott Anita a bátyja után. De Martin nem is figyelt rá. Sokkal inkább örült megszerzett előnyének és nem engedte, hogy bárki is feltartóztassa. Boldogan száguldott végig az erdei úton. A szülei már nem is látták őt. Ez lesz a legjobb pillanat, hogy borsot törjön testvére orra alá, hisz épp az imént rázta le őt is. Nagy örömére felfedezett Martin az út szélén egy nagy fara-kást. Hohó, itt a nagyszerű rejtekhely! Tómnak, a kutyának, már csak a pórázát tartotta a kezében. A kutyus kereket oldott. Martin a pórázt az ösvényre dobta és lesben állt a farakás mögött. Jó kis csel lesz ez Anitának - nevetett magában Martin. Nem csalódott. Egy kis repedésen kikukucskálva meg is látta testvérét. Ott jön! Hát persze! így vigyáz Martin a pórázra - gondolta Anita és lehajolt, hogy felvegye. Ám ekkor Martin előugrott rejtekhelyéről és félelmetesen kiáltott. Anita úgy megijedt, hogy eldobta a pórázt. Megfizetsz még ezért. Martin! Várj csak! - fenyegetőzött Anita. De Martin örült, hogy csele jól sikerült és már el is tűnt az erdőben.