Tigrisivadék [antikvár]

Részlet: A májusi hold kerek képe még fehéren ragyog az égen; de keleten, a dombok mögött, amerre a tanya udvara látszik, a hajnal rózsás pírja önti már el az eget... A mező szélén macska oson. Meg-megáll, leselkedve néz hátra, aztán továbbsiet. Lassan világosodik, köröskörül felébred a táj. Felette most kék az égbolt, a messze csillagok egymás után pihenni térnek. Az emberi hangokat, lármát még varázserő köti a tanyák pelyhes ágyához... csak a pacsirták láthatatlan, hatalmas kara trillázik.