Tirili útja a világ körül [antikvár]

Részlet a könyvből: Tirili... úgy cseng ez a név, mint tarka madárkák csicsergése valamely hatalmas, évszázados fa legmagasabb ágán. Tirili maga is olyan volt, mint valami kismadár. Vidáman szökdécselt naphosszat az erdőben, énekelt, kacagott és mindég kíváncsi volt, meg mindég éhes, akárcsak a sok-sok madár feje fölött, az ágakon. Parányi erdei házikó volt otthona. Nem is házikó, kunyhó volt az. Nem volt azon sem ajtó, sem ablak, mint ahogy a városi házakon, meg a jobbmodú parasztházakon lenni szokott. Sziklaodúban épült, néhány szál deszkából és egy zsákdarabból, melyet a bejáratra akasztottak. Ahol a zsák lyukas volt, némi kis fény is szűrődött a szűk, dohos helyiségbe. Itt élt Tirili édesapjával. Szegény favágó volt az, kora reggeltől késő estig a hegyoldal rengetegeiben robotolt és mikor hazavetődött, olyan fáradt volt, hogy tüstént a legmélyebb álomba merült. Alig váltott néhány szót Tirilivel, csak megsimogatta haját és gyengéden megveregette arcát. Tirili nevetett ilyenkor és ezt a nevetést álmába is magával vitte. Így folyt ez napról-napra...