Titkos lovak [antikvár]

"A vihar sebbel-lobbal továbbvonult; zivatarfúriák csörögtek, nyíttak, sebeskirály felhőhadak fölött csapkodta villámostorát. A törtetők mögött légforgók riadóztak, utolsóként szélifjak vágtattak orkánparipán. A satrafa feltápászkodott, menekülő szellőbestiák téptek a hajába. – Mi történt? – firtatta az előbukkanó tündértől. Pillantásától száradt meg a rokolyája. – Ez a pillanat is, ahogy a kezedben tartasz, mennyivel előbb ér, mint az örökkévalóság."