Tizenöt nyulacska [antikvár]

Részlet a könyvből: - Hol vannak a testvéreim? - kérdezte váratlanul a fiatal nyúl. A sűrűségben ült anyja mellett és vad páfrányok legyezői borultak rá. Pici volt. Maroknyi erdei föld ilyen kicsi és igénytelen. Gyapjúcsomóhoz is hasonlított, de finomabb, puhább volt a bolyhos, drága pihéknél. Lehelletszerű, apró jószág! Szürkéllett, mint a köd. Tulajdonképpen lénytelen és színtelen volt, mégis csodálatos, mint az érkező hajnal első halovány, sápadt fénye. Lágy csillag fehérlett homlokán, a gyerekkor ártatlan, édes jele. - Hol vannak a testvéreim? - kérdezte mégegyszer.