Tizért paprika [antikvár]

Részlet a könyvből: Apám ma késő délután jött haza. Mindjárt láttam, hogy nincs fényes kedvében. Könnyű ezt észrevenni rajta, mert ha bántja valami, lesunyja a fejét, homlokába húzza a kalapját és ideges rángásokkal sodorja tömött, most már bizony deresedő bajuszát. Édesanyánk még jobban ismeri a szokásait, mint mi. A konyhában foglalatoskodva - nekünk merte csészénkbe a kávét -, már a lépéseiből megsejtette, hogy nincs rendben a szénája. Ha nyomja valami apám szívét, lassú, puha, elgondolkozó a járása. Alighogy megállt tehát a benyílóban, nekifordult anyánk kérdése: - No, mi a baj, Gyula? Apánk sóhajtott egyet - bár ettől nem száll a gond -, hallgatott is egy cseppet, aztán mégis csak vallani kezdett: - Éppen elég nagy, Julikám. Úgy is mondhatnám, hogy - befellegzett... Anyám kezében megállt a kanál. - Voltál mind a két helyen? - Voltam. De hiába. Csak románt vesznek fel, nyolcvan százalék erejéig. Egyideig csend volt. Néma, sűrű csend, a kimondott tények csendje. De aztán újra megszólalt édesanyánk. A hangja halk volt és tanácstalan. - És most mi lesz?