Több mint én [antikvár]

Prológus Benne vagyok, egyre erősödöm. A sejtjeim megtöltik az ő sejtjeit, míg végül kettéosztódunk. Nem az én döntésem, nekünk ezt dobta a gép. Bár már sokszor végigcsináltuk, tudom, hogy fél, mert a szívén még osztozunk. Az emlékei az enyémek is, néha ködösek, de mégiscsak az enyémek. Érzem, amit érez. Jártam arra, amerre ő, benne voltam minden lépésében. Ha ő csókolózott, én is. Ollie. Felsóhajtok, de ő fújja ki a levegőt. Eljött az én időm, önállóan fogok lélegezni. Eljött az idő, hogy életre keljek. Az álomnak abban a szakaszában van, mikor a teste nem mozdul, az agya tompa, nem figyel. Kinyújtózom, ezáltal kitöltök minden sejtet, érzem, ahogyan megnyúlnak, duzzadnak, hogy helyet csináljanak nekem. Keresem a kitörésre legalkalmasabb testrészt, a leggyengébb pontot. Megtalálom, a jobb kisujj. 5