Történetek egy legendás kisfiúról [antikvár]

BETLEHEMI LEGENDA A /V ?nn az éjszakán csend volt. Jézuska dideregve feküdt a barlangistálló jászolában: a Szűzanya takargatta, s Szent József őrködött felette. A pásztorok akkor már hazamentek, és a Szentcsalád egyedül volt. Jézuska el-elszunnyadt, majd felsírt, mert fázott. A Szűzanya is vele sírt. Szent József Istenhez fohászkodott: - Mennyei Atyám, segíts! Egyszerre csak sok kis fehér galamb repült oda. Suhogva jöttek, szárnyaikkal csapkodtak, és mindegyik galamb csőrében szalmaszálat hozott. Sok szalmát hordtak így össze, amiből meleg fészket csinálhatott Szent József a jászolban. Jézuska mosolygott, és nem fázott már. Békésen elaludt, és álmában folytatódott a csoda. Az alvó Jézuska látta, hogy sok fényes angyal száll le a földre. Az angyalkák felkapkodnak egyet-egyet a földre lehullt szalmaszálakból és összefonják vastag szárrá, majd mint kis tűleveleket, ismét szalmaszálakat dugdosnak bele. A szalmaszálakból ily módon egyszerre fácska lett. A fácska elkezdett zöldülni, és kis fenyőfa lett belőle. Az egyik angyal Jézuska elé tartotta, aki álmában rálehelt, és erre a fácska nemcsak megnőtt, hanem egyszerre tele lett ragyogó arannyal, ezüsttel, és fényes kis lángocskák gyúltak ki rajta. A főangyal pedig így szólt: - Jézuska, fogadd el ajándékunkat születésed éjjelén. Legyen a neve: karácsonyfa! Az Istengyermek így felelt: - Köszönöm nektek, szép angyalok. Megsokasítom e fácskát, és ez lesz az ajándékom minden karácsonyestén. Vigyétek majd szét minden esztendőben a kisgyermekeknek!