Történetek, mesék [antikvár]

Részlet a könyvből:A fejedelem búcsújaKi az a daliás alak, ki még egyszer visszapillant a hegycsúcsról szép Magyarország felé? Kezében megremeg a kantárszár, a paripa tétovázva áll helyén, vissza akar fordulni. Okos, hűséges szemével reánéz a leventére, aztán megért mindent, Magyarországon nincs többé maradása II. Rákóczi Ferencznek.A fejedelem elborult arczczal nézett vissza az elhagyott hazára, kisérete elhuzódott, senki sem akarja most zavarni a hőst, ki oly forrón szerette hazáját, ki most örökre távozni készül az imádott földről.A hős csak nézett-nézett vissza. Szeme előtt bontakozott ki a világ legszebb látványa. A szelid kék hegyek, a meredek sziklák, a vad havasok. Amott távolabb az Alföld, a maga bűbájos szépségében. A fejedelem visszanézett.A föld, melytől el kell szakadnia, az ő hazája s a mi előtte áll, az az idegen nagy világ. Hogy ilyen fájdalomba nem szakad meg az ember szíve?!