Triáda I-II. [antikvár]

ELŐHANG A kígyó összevonta szivárványszínű szemeit, ám meg sem ^ / \ moccant, amikor a legkisebb érzelem nélkül, telepatikusan JL JLüzente: „Megérkeztek." — Tudom — válaszolta halkan Ashran, a fekete mágus a szoba másik végéből. Szokásához híven az ablakon kihajolva figyelte, ahogy a harmadik hold is feljő világa horizontján. A kígyó felemelte fejét és lassan kitekeredett. Hatalmas volt, pedig szárnyait még ki sem terjesztette. Teste minden egyes pikkelye titokzatos, halálos erőt sugárzott magából, olyan erőt, amelytől bármely halandó reszketne a félelemtől. Ám Ashran, a fekete mágus nem közönséges ember volt. A kígyó sem volt közönséges, még a fajtájabeliek között sem. Zeshak volt, a shekek ura, a leghatalmasabb a szárnyas kígyók között. „A sárkány és az egyszarvú — sorolta. — Két varázsló: egy ember és egy tündér. Meg egy nurgoni lovag, félig ember, félig vadállat." — Bizonyára sajátságos csapatot alkotnak — mosolyodott el Ashran. — Alig várom, hogy akció közben is láthassam őket. Ez azonban még nem minden, igaz? Van egy hatodik személy is. Rövid csend következett. „Az áruló is velük van — közölte Zeshak fagyos megvetéssel. — Az, akit fiadnak neveztél, most az Ellenállás hatodik hitehagyott Ashran ügyet sem vetett beszélgetőpartnere ingerült hanglejtésére. Amióta Kirtash elárulta őket, egyetlen shek sem mondta ki többé a nevét. II