Túl az Óperencián [antikvár]

Részlet: 1. A tudós fiú. Hol volt, hol nem volt, még az óperencián is túl volt egyszer egy szegfény ember meg egy szegény asszony. Volt nekik hét fiúk, azok már mind felnőttek, ki halász, ki szántóvető, ki szabó, ki csizmadia, ki kocsis, ki utcaseprő lett, csak a legkisebb nem akart mesterséget választani. Váltig hajtogatta, hogy ő még tanulni szeretne. "Talán bizony püspök akarsz lenni, adta nagyravágyó kölyke?"- szidta gyakran az apja. "Az nem, édes apám,- válaszolt a fiú,- hanem szeretném megtanulni az állatok beszédét." "No, ez a gyerek tisztára megbolondult!" Ilyenkor aztán úgy el-elrakta az apja, hogy minden tagja csupa kék folt lett...