Tűzrőlpattant királylányok [antikvár]

AZ EZÜSTLÓ / Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, volt egyszer egy király, annak tizennégy gyermeke, hét fiú és hét lány. A fiúk már mind legénysorban voltak, a leányoknak pedig itt volt az ideje, hogy férjhez menjenek. A hat idősebb fiú hamarosan meg is házasodott, és a hat idősebb lány is megtalálta a párját, csak a legkisebb királyfi nem akart megházasodni és a legkisebb királylány nem várta a kérőket. Pedig hívták volna háztűznézőbe a legényt, és szép számmal járultak volna a leány elé az ifjak, de nem kellett nekik sem az egyik, sem a másik. Egyszer aztán megelégelte az apjuk, hogy nem hajlandóak hallgatni rá, és nagy haragjában azt mondta: - No, ha sem ez, sem az nem tetszik, menjetek világgá! Nem nézhetem tétlenül, hogy a legkisebb fiam legénysorban, a legkisebb leányom meg pártában maradjon. Mit volt mit tenni az atyai szóra, tarisznyát akasztottak a vállukra, és indulni készültek. Hanem a királylánynak még eszébe jutott, hogy milyen álmot látott az éjjel. Hamar elkérte az apjától a régi korsóját, amelynek az oldalára annak idején egy ezüstlovat égettek, azzal nekiindultak. Mentek, mentek, vándoroltak hetedhét országon keresztül, hegyeken-völgyeken át. Egyik este egy sűrű, rengeteg erdőbe értek. Leheveredtek egy fa alá, a földről ettek, a korsóból ittak, aztán elnyomta őket az álom. Reggel aztán azt mondta a lány a testvérének: - Csodálatos álmot láttam tegnap éjjel! Egy ezüstló elvezetett minket egészen az erdő széléig, ahol szembe találkoztunk egy ősz öregemberrel, aki nagyon szomjas volt. Miután az öreget megitattuk a korsóból, jutalmul azt mondta: él ezen a földön egy fiatal király, akinek csupa seb a teste, és eddig a világon senki sem tudta meggyógyítani. De ettől a fától, amelynek a tövében fekszünk, száz lépésre van egy forrás, és ha abból viszünk egy korsó vizet, és megmosdatjuk vele a király testét, egyszeriben meggyógyul. -7-