Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Ezt nem játszom! Volt egyszer egy fiu, aki úgy tudta az egyszeregyet, mint a karikacsapás. Úgy regulázta a számokat, mint egy hadvezér, s ha százával álltak is a táblán, csak úgy - krikszkraksz - közibük csördített palavesszőjével és máris glédában álltak mind. Erre nagyon büszke volt a fiu, annyira, hogy végre mindenben csakis számokat látott. A fákat, embereket számoknak nézte; az égboltot óriási palatáblának, a tündöklő csillagokat miriád számoknak, és ha egy-egy sötét felhő vonult el rajta, ez szivacs volt az ő szemében, mely letörli a számokat. Egy szép nyári napon, midőn a hárs virága bódító illatot lehelt és a cserebogarak vidáman zümmögtek mindenfelé, a gyermekek kimentek az erdőbe játszani.