Unokáim könyve [antikvár]

Rónay László kötete elsősorban nem is az unokák, hanem a nagypapa könyve. Arról szól, hogy a leghétköznapibb „unokás" kalandok - egy balatoni strandolás, egy közös bevásárlás vagy egy esti mese - során hogyan tanulja a világot új szemmel nézni egy gyakorló nagypapa. Világosabbá válik: mi a fontos és mi a lényegtelen. Hogy az a világ, amelyben lakunk, mindennel együtt és mindenek ellenére lakható, az élet, amely adatott, élhető - és a figyelmes szem számára a gyermeki ártatlanság szépségének színeit rejti. A legtöbb lehetőséghez hasonlóan akár kegyelemnek is nevezhető, hogy az embernek nemcsak gyerekei, hanem idővel unokái is lesznek. E§ a nagypapa, akinek talán már kevesebbet kell küszködnie az élet fontos frontvonalain, nagy önzetlenségében vállalja, hogy rendszeresen pásztorolja az unokáit. A szülők örülnek, olykor legalább lélegzethez jutnak; örülnek a gyerekek is, mert hát a nagyszülőknél mégiscsak lazul valamit az otthoni rend és fegyelem. De a legjobban a nagyszülők örülnek, mert ők kapják a legtöbbet - nagy leckét és sok komoly tanulságot - ettől a lehetőségtől. Mindezeket ajándékozza tovább Rónay László igaz történeteiben, melyek gyermeki világa, bája és humora Szűcs Édua művészi karikatúráin is megjelenik a kötet lapjain.