Utazás snowfieldsbe [antikvár]

/'zzott az égbolt, mint az olvadt fém. A zeniten fehéren ragyogott a nap, amely egykor táplálta és melengette őket, de mostanra ellenségükké vált. Égette a hátukat, térdre kényszerítette őket, azt akarta, hogy kitikkadjanak és elpusztuljanak - ahogy körülöttük minden lassan elenyészik.Néhány héttel korábban még zöldellt a síkság. Mostanra kőkeményre szikkadt a talaj, és minden kókadozott. A folyó medre üres volt, csak a sziklatörmelék, a kő, a kavics, a homok látszott az alján. Ügy szelte át a haldokló tájat, mint egy hosszú, nyílt seb.Ha itt maradnak, elvesztek. A fekete csikó anyja már döntött: két héttel ezelőtt elhagyta őket. Úgy ment el, ahogyan élt. Az utolsó pillanatig küzdött, mégis elveszítette a harcot. Este összecsuklott a mellső lába, aztán a hátsó, és többé nem is kelt fel.