Utazunk Budapestre [antikvár]

ELSŐ FEJEZET, melyben Tányértalpú koma felébred, Mihály barátunk megjelenik és a leveleskosárban érdekes dolgok akadnak. Az orgonafán két siető méhecske találkozott. - Hallottad? - zümmögte az egyik. - Micsodát? - kérdezte a másik, aki nagyon kíváncsi természetű volt. - Tányértalpú koma felébredt! - Honnan tudod? - Hallottam, amikor a Karcsi inas kijött a feleségéhez, a Lencsi szakácsnőhöz és azt mondta: „hármat prüszszentett már a tekintetes úr, bizonyosan felébred még ma". - Akkor jó lesz sietni! - Bizony, friss méz kell a reggelijéhez! És zümmögve váltak el, hogy nekilássanak a munkának. Amikor visszatértek a kashoz, a potrohos öregbéres hangos zúgással fogadta őket: - Ilyen lusta népséget se láttam még! - mondta és megtörölte pirosbabos zsebkendőjével izzó homlokát. - Tányértalpú koma minden percben felébredhet és ti itt lopjátok a jó Istenke szép napját! Mi lesz, ha nem tudjuk friss, illatos mézzel megkínálni a gazdánkat? A kis méhek szégyenkezve húzták össze magukat, aztán kettős kedvvel és sietséggel láttak a munkához. Olyan fürgék és igyekvőek voltak, hogy tizenegy órát se kongatott a templomóra, már megtöltöttek három lépet az aranyszínű mézzel. Nem sok, de ha az ember olyan sokáig aludt, akkor nem szab ad túlerőltetnie a gyomrát.