Útmutató [antikvár]

Részlet: Mabel találkozása Útmutatóval A tizennyolcadik század második felében volt. Az északamerikai őserdőben, egy tisztáson, amit a viharok szörnyű ereje rögtönzött, két férfi és két nő tűnt elő. Hatalmas fatörzsek hevertek szanaszét a tisztáson, s az utasok azon iparkodtak, hogy az egyik ledöntött fa égnek meredő gyökerére felkapaszkodjanak és onnan nézzék a messzire elterülő vidéket. Az utasok közül kettő, egy férfi és egy nő, a tuszkarórák törzséből való indián volt. A másik férfi első pillantásra tengerésznek tetszett. Viharedzett arca arról tanúskodott, hogy életének javarészét a tengereken töltötte. Útitársnője, egy csinos fiatal nő, egy angol őrmesternek volt a leánya. Az őrmester az Ontario-tó partján levő erődben szolgált. Oda iparkodott a két fehér ember, akiknek vezetője az imént említett indiánpár volt. A leány pillanatig csodálkozva nézte a különös tájképet, azután kísérője felé fordulva, így szólt: - Nem gondolod, bácsikám, hogy ez a hatalmas kép a te kedves és végtelen tengeredre emlékeztet ? - Micsoda hasonlat ez, leányom? Mi ez a pár falevél a végtelen oceánhoz képest, kis Mágnesem? - szólt becéző hangon a vén tengerész, aki unokahúgát gyakran ezen a néven szólítgatta.