Utolsó felvonás az Operában [antikvár]

- Hallod ezt a ailingelést? - kérdezte. Addig hegyeztem a fiikm, míg meg nem hallottam: olyan volt, mintha egymásra dobált pénzérmék csilingelnének. Követtük a hangot a ködben, ahogy a híyóharangot szokták a tengerészLk, és eljutottunk egy öreg kddusasszonyhoz, aki rongyos ruhákba burkolózva üldögélt az egyik utcasarkon. Párpéniérmét csörgetett a kezjében, aztán bekgtette őket a földre helyezLtt óntányérba. Amikor látta, hogy közLledünk felé, felemelte tébolyult tekintetét, és ránk mosolygott, majd értelmetlen hablatyolásba kezdett: - Ott az ördög! - mondta siránkozó hangon, kitátua rémítő, fogatlan szjiyát - Az ördög!