Vadak [antikvár]

Első fejezet Á z éjszaka az ó világa volt. Ismerte árnyait, illatát. Élvezte hangjait, csendjét. A fiú, akit Krának hívtak, tetőről tetőre lépdelt. Nem látta senki, csak a Hold fehér szeme, és a három varjú, akik a sötét égen a feje körül lebegtek. Blackstone úgy terült el a négy égtáj felé, mint valami baktériumtenyészet. Kra nézte a felvillanó városképeket: a keleti oldalon felhőkarcolók nyúltak az égbe, nyugaton a nyomornegyed kunyhóinak rézsútos teteje és az iparnegyed füstölgő kéményei ködlöttek. Észak felé, a távolban, elhagyatott panelházak magasodtak. A Blackwater folyó dél felé futott, zavaros, üledékes vize távolabb hordta a város szemetét, a víz azonban soha nem tisztult ki teljesen. Kra messziről érezte orrfacsaró bűzét. A fiú az egyik ház piszkos tetőablakán egyensúlyozott, aztán letérdelt. Két tenyerét gyengéden az üvegre