Vadóc és a múlt titkai [antikvár]

A vasárnap, amelyen történetünk kezdődik, szép napnak ígérkezett. Legalábbis Lucas így képzelte magában: erdei piknik a családdal és egész napos focizás apával. Reggel még minden erre utalt. Holott még csak április közepe volt, a nap olyan melegen sütött, mintha nyár lenne. Lucas és Nelli nagyszerű hangulatban volt. Ma még nem is veszekedtek, pedig Nelli reggel túl sokáig foglalta el a fürdőszobát, legalábbis Lucas szerint. Ilyen sokáig tartott, amíg a pár szál haját két idétlen, elálló copfba fonta? Lucas mindig két perc alatt elkészült a reggeli mosakodás-sal: csapot kinyitni, arcot mosni, csapot elzárni és kész. Anya mindenféle finomságot pakolt a piknikkosárba. Gyümölcsöt, zsömlét, joghurtot, limonádét és rengeteg kekszet. Apa pedig a tollaslabda mellé a focilabdát is betette. Szuper! Apa egyáltalán nem szeretett focizni. De ha már egyszer ő maga tette oda a labdát, akkor Lucas biztosan könnyen rá tudja majd venni, hogy játsszanak egy kicsit az erdőben. Az istentisztelet után azonnal útra keltek. Ha a gyerekeken múlt volna, rögtön reggeli után elindultak volna. De anya és apa ebben nem ismert tréfát: vasárnap templomba megyünk. Lucas és Nelli általában nem is panaszkodott emiatt, mert igazából jól érezték magukat vasárnaponként a gyülekezetben. Mesét nézni a tévében otthon a fotelből