Vadölő [antikvár]

Részlet a könyvből: Az őserdőben A tizennyolczadik század közepe táján, mikor New-York városa helyén rengeteg őserdők közepette egy kis gyarmat volt még csak, az indián harczos a Hudson folyam mindkét partján szabadon élvezhette még ősei vadászterületét, s győzelmet remélve bátran védekezett, nesztelen mokaszinjában meg-meglepve az ellenséget, a fehér emberek betolakodása ellen. Történetünk ott folyt le az északamerikai őserdőkben ez időtájt. Meleg juniusi nap tűzött le a rengeteg magas fáinak lombkoronájára, s a csendet a vadon mélyéből időnként fel-felhangzó kiáltások zavarták csak. Bizonyára két eltévedt vándor hangja volt, a kik egymástól elválva keresték az utat. Nemsokára hangos örömrivalgás hangzott, annak jeléül, hogy czéljukat el is érték, s pár pillanat mulva egy férfi alakja bukkant ki a sűrűségből egy kis tisztás szélén, a melyen tűz- és vihar-pusztította kiszáradt fatörzsek hevertek s a honnan fel lehetett látni a kéklő égboltozatra.