Vakarcs Urfi [antikvár]

Részlet: W/'S'.t I' I ,1 I ' I II, I 1 ' I 'V' 'Ili r /j ,1'! ^'''-'fj '' , ll.'í i i ; i: ; 1'. '-I . I ¦ I I ' Egyszer volt, hol nem volt, hetedhétországon és még azon is túl, volt egyszer egy királyfi — így kezdték a meséket száz évvel ezelőtt, amikor még valóban voltak királyfik és nagyon-nagyon messze volt az Óperenciás-tenger. Bezzeg ma már modern időket élünk. Aki ma királyfi, nem biztos, hogy még holnap is királyfi lesz, amikor újra előveszitek ezt a könyvet. És ha nem is varázscsizmával, vagy útilapuval, de egy jó, könnyű, négymotoros repülőgéppel hamar eljuthatnátok az Óperenciás-tengerhez, s akkor jaj volna szegény ősz fejemnek. Mert vagy nem találnátok a királyfit, vagy ha ráakadtok és beszélgetnétek vele, bebizonyosodna, hogy kisebb dolga is nagyobb volt annál, semhogy azt csinálja, amit róla elmeséltem. Tehát sokkal mindennapibb történettel kell beérnetek. Mesém hőse Vakarcs, vagy ahogy testvérei hívták gúnyosan, Vakarcs úrfi. Nehogy elkedvetlenedjetek! Vakarcs úrfi nem holmi két-lábon járó, csintalan nebuló, hanem eleven és művészi hajlamokkal megáldott kutyus. Aki nem szereti a hosszú és unalmas bevezetőket, az lapozzon egyenesen a g. lapra, mert ott kezdődik Vakarcs úrfi izgalmas története. Viszont nem árt, ha előbb-utóbb ezt a részt is elolvassátok. Vakarcs úrfi régi házőrző családból származik. Nagymamája és dédmamája — egyszóval valamennyi felkutatható őse — ott kapargatta a földet a baromfi udvarunk előtt és az idő zor-donsága elől mindkettő ugyanabba a kuckóba húzta be a farkát. A kuckó homlokzatára valamikor régen ezt a szót festették, cikornyás betűkkel: Harap-lak. Én még ismertem Vakarcs úrfi dédpapáját is, előkelő, úrias kutya volt, Lordnak hívták, monoklit viselt és pipa lógott a szájában, esténként pedig egy mutatványos bódéban lépett fel, mint számolóművész.