Változások [antikvár]

"Most, hogy a kapunak támaszkodva nézem, amint kedves lovam az almafa alatt legel, és szellő simogatja az arcomat, úgy tűnik, mintha minden rendben lenne és nem történt volna semmi... Pedig minden megváltozott. Örökre." Amikor egy évvel a történtek után Elisabeth naplóját olvastam, úgy éreztem, mintha csak álom lett volna az egész. Egy rossz álom. Néha azon merengek, mit gondolhat minderről a lova (hiszen ő továbbra is Elisabeth lova, az marad örökre). A lovak különösen érzékeny lények, gondolatokkal, mély, az ember számára megfejthetetlen lelkivilággal. És képesek szeretni.