Ványa, az ezred fia [antikvár]

Részlet a műből: "Sötét őszi éjjel borult az erdőre. A levegő hideg volt és nyirkos. A fekete, zsombékos lápból sűrű köd szállt fel. Felkelt a hold és éles-fényt árasztott. De világa alig tudott áttörni a ködön. Mint hosszú szalag futott le a fák ágai között, benne fantasztikus formákban gomolygott a mocsár párája. Sokféle fa élt az erdőben. A holdfény pásztázásában hol óriási, áthatolhatatlan fenyők árnyképe tünt fel, mint csúcsíves kastélyok sziluettje, hol pedig a távolban fehér nyírfasor bukkant fel hirtelen. Egy-egy tisztáson szivárványszínű fényben fürdő nyárfák csupasz ágai rajzolódtak ki élesen a holdas égre. És a földre mindenütt a fák ritkásában, a holdvilág terítette fehér gyolcsát. Az egész kép azt a csodálatos szépséget mutatta, amely megdobogtatja az orosz szivet és képzeletébe idézi gyermekkorának mesebeli alakjait: az ordas farkast, a népmesék félrecsapott sipkájú királyfiát, ing alatt hordott kék madarat, óriási, mohostalpú erdőistent, kacsalábon forgó kastélyt és más álomképeket."