Várj még, alkony! [antikvár]

Volt könyvtári példány.
"A hajnal már tovatűnt - nyirkos párát hagyva maga után -, de a nap még nem akart felkelni. Erősen váratott magára. A kert csak lassan ébredezett. Az ezüstösen csillogó szegélytuják kontúrjai viszont sejtelmesen kezdtek kirajzolódni a szomszéd ház pasztellszínű oldalsó falán a visszafogott, derengő fényben. A villanydróton egy korán kelő galamb tollászkodott nagy buzgalommal, s az ismerős fekete-fehér tarka macska a tiszafa mellől szemlélve lemondó vágyakozással. Esélye sem lévén a sikeres vadászatra - inkább ő is megnyalintotta rózsaszín talpát, és reggeli tisztálkodásba kezdett. Még andalítón békés volt a csend. Csak nagy néha hallatszott a távoli autóút felől egy-egy korán útnak indult gépjármű fülsértő zaja, s olykor cipőkoppanások hangja törte meg a finom nesztelenséget. Ám a templom előtti villanyoszlopon fészkelő gólyamama már elindult reggeliszerző útjára a közeli Boldvapartra.