Várnapló [antikvár]

Részlet a könyvből: Én, Várvédy Tóbiás, a mai napon, vagyis az Úr 1285. esztendejében, január hó 2. napján naplóírásba kezdek. Ezeket a sorokat még otthon, Sóvidéken írom. Itt lakom a családommal: apámmal, Henrikkel, anyámmal, Gertrúddal, és a húgaimmal, Edittel és Szilviával. Hamarosan azonban elhagyom a családi fészket, ugyanis az elkövetkező egy évet (illetve reményeim szerint még többet) apródként töltöm majd apám bátyjának fövenyesdi várában. Nagybátyám már két éve hív, hogy menjek, de eddig visszatartottak a mama könnyei. Két nap múlva azonban betöltöm a 11. évemet, és a papa szerint nem várhatok tovább. Végre megtanulom, mik a kötelességei és feladatai egy fegyverhordozónak, illetve egy kis szerencsével még lovag is válhat belőlem - főként, ha apámnak lesz pénze a költségek fedezésére. A mama megesketett, hogy naplót vezetek, így mindenre visszaemlékszem majd, és elmesélem neki, amikor újra találkozunk. Fövenyesd vára ugyan csak 20 mérföld távolságra van tőlünk, ám ezen a vidéken nagyon rosszak az utak, és mivel csak kevés ember érkezik abból az irányból, a hírek is nehezen jutnak el a falunkba. Most már csak az időjárás akadályoz az indulásban, ugyanis az utakat teljesen belepte a hó, látni is alig lehet őket, nem hogy lovagolni rajtuk. A várakozás nemcsak az én türelmem teszi próbára, hanem apám szolgájáét, Hugóét is, aki elkísér majd az úton. Bár szomorú vagyok, hogy itt kell hagynom a családom (kivéve Szilviát, aki folyton egrecíroztat), alig várom, hogy Fövenyesdben legyek már.