Vasárnapi emlékek [antikvár]

Gerincén enyhe repedés.
Részlet a könyvből: "A falu völgyben feküdt, megbújt a nagy jegenyefák árnyékában. Aki Boglárszeg felé jött a széles országúton, melyet egyik oldalon halomba rakott, mésszel megkeresztezett kőrakások, másik oldalon pedig a távíró bütykös oszlopfái fogtak mintegy rámába, nem látott egyebet Boglárszegből, mint a bádogos toronynak a fénylő keresztjét, no meg a domb hátán magányosan álló kápolnát s a nagy vörös keresztet. Ezt a keresztet valami gazdag öregasszony állíttatta oda a "nagy víz" emlékére, mikor egész Boglárszeg víz alatt állott, s a falubeliek itt húzódtak meg a kápolna dombján. A dombnak napsütötte oldalán tömérdek eper nőtt csokrosával, innen kétszáz lépésnyire kezdődött az erdő, az erdőben is sok volt az édes eper. A falusi gyermekek vasárnaponként kijártak az erdőbe, egy-egy kosárkát tele szedtek eperrel, aztán letelepedtek a domboldalon és jóízűen megették. Felettük kergetőztek a lepkék, a sűrű lombok között énekeltek a madarak, a levegőégen fehérfodros felhők úsztak csendesen, s a faluból ide hallatszott a mulató legények nótája."