Vedd már észre! [antikvár]

20í3.juii Sziasztok! Nagy változás történik az életemben ezen az őszön, és amióta tudom, azóta motoszkál bennem, hogy a változással olyan események veszik kezdetüket, amiket mindenképpen érdemes lenne írásban megörökíteni, másokkal is megosztani. Fogadjátok szeretettel! Kerekes Nikolettnek hívnak, 16 éves vagyok, jövő márciusban leszek tizenhét. Július vége felé járunk, nyári szünet van, és egy hatalmas költözésen vagyunk túl a szüleimmel. Eddig Győrben laktunk, júniusban, a suli befejezése után költöztünk fel Budapestre a III. kerület egy csendes, zsákutcában levő sorházi lakásába. Pont akkora kert tartozik hozzá, hogy ne szakadjunk bele a gondozásába, de ki lehet ülni, van hintaágy is. Nem részletezem a hangulatingadozásaimat, mikor kiderült, hogy ott kell hagynom a várost, ahol születtem, a lakást, amit imádtam, a gimit, ahová két éve jártam. Az osztálytársaimat bántam a legkevésbé, nem volt jó közösség, de talán két év után csak kialakulatlan volt, bár véleményem szerint ennyi idő alatt már jobban össze kellett volna kovácsolódnia a társaságnak. Soha nem fog már kiderülni, milyen lett volna velük a következő év. Anyu bankban dolgozik, évekig fiókvezető helyettes volt a győri fiókban, mikor májusban felajánlottak neki egy vezetői állást Budapesten, amit végül hosszas hezitálás után elfogadott. Nem azért halogatta a döntést, mert az új állástól tartott, anyut nem olyan fából faragták, akit egy új állásajánlat megrémít vagy ilyesmi. A váltáshoz meg kellett oldani apu álláshelyzetét, mivel az fel sem merült lehetőségként, hogy anyu Pesten, apu pedig Győrben. Annál hál' Istennek jobban szeretik egymást. Valamint én voltam a leggyengébb láncszem a történetben, hiszen a kellős közepén tartok m s;; í. ii? 2013. július Sziasztok! Soma vagyok, noha az anyakönyvben Hunyadi Attila Somaként szerepelek, anyámon kívül mindenki a második nevemen, Somának szólít, még a tanárok is. Szerintem anyám is tudja ezt, de valamiért ragaszkodik az Attila névhez. Eleinte megpróbáltam rávenni, hogy ő is Somának hívjon, de mára feladtam. Rájöttem,, hogy nem is figyelt, amikor erre kértem. Elég sűrűn előfordul, hogy csupán megszokásból felteszik a szokásos sablonos kérdéseket, de a válasz már nem jut el az agyukig. Ez is csak akkor esik meg, amikor néha itthon vannak, mert egyébként állandóan utaznak. Mindketten vezető állásban dolgoznak, havonta legalább kétszer, de van, amikor háromszor is elutaznak több napra. Fél, de inkább háromnegyed életüket repülőgépen, illetve szállodákban töltik. Az egyetemen ismerkedtek meg, együtt végeztek, egy cégnél vannak, csak különböző területeken, közel azonos időben csináltak karriert. Sokszor elgondolkodom, én hogy is lettem, hiszen jóformán alig találkoznak. Vagy akkor még többet voltak együtt? Nem tudom, ilyenekre már egyáltalán nem emlékszem. Tulajdonképpen szeretnek a maguk módján, a világon mindent megkapok tőlük, de valójában azt nem tudják, hogy én ki vágyok, idejét sem tudom, mikor beszélgettek csak úgy velem, á szökásos „Jól vagy?" „a suliban minden rendben?" sablon szövegeken túl. Amúgy egymással se sokat diskurálnak Azt is megszokták már, hogy automatán működöm, akkor sincs velem semmi probléma, ha nem ellenőriznek állandóan, nem csavargok, nem cigizek, nem drogozok, meg akkór is tanulok, ha nem noszogatnak. Mondjuk, megtehetném azt a szívességet nekik. / 5