Végre otthon! [antikvár]

A galaxis legmélyebb, legsötétebb pontján Smek kapitány, egy búv nevű, idegen faj vezetője menekült. - Futás a hajóra, búvjaim! - kiáltotta, mert egy sötét alak loholt a nyomában. Smek kapitány éppen akkor ugrott át a csukódó ajtó nyílásán, amikor az árny utolérte. - Felszállás! - kiabálta rémülten. Miközben az űrhajó kilőtt a csillagok felé, Smek kapitány rádöbbent, hogy szorongat valamit a kezében: egy hosszú botot, amelynek a végén egy kőszerű dísz volt. Megzavarodva rázta meg a fejét. - Most már késő visszavinni - mondta végül a többieknek. Láthatóan rettegett a gondolattól, hogy vissza kellene térnie az imént elhagyott bolygóra. De miközben beszélt, egy kicsi búv belekotyogott a szavaiba. - Csss! - mordult Smek kapitány és fejbe kólintotta a kis kotnyelest a bot végén lévő kővel. A kapitány tűnődött egy keveset, majd hirtelen kijelentette: - Mától kezdve a bot neve Csittbot! - és büszkén kihúzta magát. A titokzatos árny egy gorg nevű idegen faj képviselője hosszan nézett a távolodó űrhajó után, és megfogadta, hogy bárhová is menjenek, ő mindenhova követni fogja őket a galaxisban. Attól a naptól kezdve, amint a búvok letelepedtek egy bolygóra, a gorgok megjelentek, és elpusztították a bolygót. ÉVEK MÚLVA Az űrhajó ablakából Smek kapitány fáradtan pillantott az égő bolygóra. - Kapitány, rátaláltunk egy megfelelő búvóbolygóra - jelentette egy nagyagyú búv. - A neve: Föld. - Föld - ismételte Smek. - Tetszik! Drága búvjaim, ismét megmentettem magunkat! - azzal a búvok űrhajója egyetlen villanással eltűnt az űrben: elindult egy új, ismeretlen bolygó felé.