Végtelen menet [antikvár]

A kiadói borító élei kissé kopottasak. A könyvtest enyhén félrenyomódott.
Hetven évén túl minden alkotó számadást készít: szembenéz önmagával s munkája eredményével - életművével. Fodor József számára mindez az erkölcsi tartás, humanitás sürgető parancsa is. Összefoglalása hát ez a kötet a költő eddigi munkásságának és "öntörvényű" világának: jellemző témáinak, gazdag hangulatának, következetes szemléletének. Mégsem ismétlés, hisz a múlt fontos emlékeinek, megrázó epizódjainak felidézésében is a jelen fékezhetetlen vágya, tenni akarása munkál. A klasszikus forma - a terzinák szabályos, feszes rendje - tömör és mély vallomásokra ösztönöz. Fodor József gyermeki áhítattal szól hajdani életéről, leverő és felemelő küzdelmeiről; köszönti az építőket, dícséri nyelvünk szépségét, kedvenc tárgyait faggatja, gondolatban vissza-visszatér a szülőföldre. És "adósságokat törleszt": egyszer búcsút mond, máskor hálát rebeg. Mint oszlopfákat símogatja megtett útja állomásait, túlásgosan meghatódni azonban ma sem tud, nem akar ő, aki "élve járta végig" a történelem poklát, a halál mezsgyéjét is.