Vérkötelékek [antikvár]

A NAGY BAMBUSZLABIRINTUS A bambuszfák magasan Meilin feje fölé nyújtóztak, eltakarták a szeme elől a napot, és mély árnyakat vetettek a két keskeny ösvényből álló kereszteződésre a földön. Meilin megtorpant, és dühösen meredt az újabb bosszantó kereszt-útra a Nagy Bambuszlabirintusban, ami megint választás elé kényszerítette. Nem akarta bevallani, még önmagának sem, hogy sok-sok mérfölddel korábban valahol rosszul döntött, és mostanra reménytelenül eltévedt. Amikor először felötlött benne, hogy a Labirintuson keresztül próbáljon elérni Zhongba, még remek ötletnek tűnt. A bambuszerdőt védekezésként ültették azokon a vidékeken, ahová a fal már nem ért el, és csupán válogatott hírnökök, vezető tisztek ismerhették a titkos utakat az ötven láb magas bambusz végeláthatatlan mérföldjein át. Meilin apja. Teng tábornok természetesen az összes titkot ismerte, és már régen a lánya fejébe véste, hogyan juthat át az útvesztőn az északi bejáraton keresztül nekivágva a rengetegnek.