Vidám mesék [antikvár]

Részlet a könyvből: Bocsáss meg! A tizenkétéves Mártha épen ott ült kis szobájában is szorgalmasan rajzolt. Gyorsan s ügyesen forgatta a rajzónt, de néha megállapodott egy-egy perczre, hogy szemügyre vegye munkáját. Koronként felvette rajzfüzetét s a világosság felé tartva, vizsgáló tekintetet vetett reá s aztán elégedetten folytatta tovább. Egyszerre azonban kinyilt az ajtó s egy kis leány kinek arcza kissé halavány volt - igy szólitá meg Márthát a küszöbről: „Ugy unatkozom Mártha, gyere velem játszani!" E szókra a nagyobbik leány derült arcza elkomorult kissé, mialatt türelmetlenül felelte: „De hiszen látod Lina, hogy rajzolok s nincs időm veled játszani." „Oh, ez a kiálhatatlan rajzolás!" mondá a kicsike sirós hangon. „A mama is azt mondta, hogy játszál velem!" „Igen Mártha, tedd meg!" szólt a mama, ki most szintén odalépett. „A rajzolás kedvéért, a mi annyi örömet szerez neked, nem szabad legközelebbi kötelességeidet elhanyagolnod, különösen kis húgod iránt." E szókra Mártha kedvetlenül dobta le rajzónját s kedves rajzfüzetjét félretéve, játszani kezdett kis hugával.