Villámcsapás [antikvár]

1. Olyan erősen összpontosítottam az óceán alattam elterülő medrét kutató fémkereső bipegésére, hogy észre se vettem a cápát. A műszer kerek fejének közepén elhelyezkedő kis zöld jelzőfény együtt villogott a hanggal, ami így, a víz alatt elég furán hatott. Fölötte lebegtem, lassan lélegeztem. A csutorának borzalmas gumiíze volt. Ahogy felnéztem, ezüstszínű buborékok úsztak el lusta csoportokban. Ha a detektor kiszagolt valami fémet - egy üvegkupakot, egy törött cipzár húzókáját, egy régi pénzérmét, mondjuk -, a bipegés felgyorsult, a villogó pedig megbolondult. Bár egész délelőtt nem találtam mást, csak szemetet, a gondolat, hogy Amelia vagy Xander - mindketten a közelben voltak valahol, a vízben, ők is kutattak - talál valamit, esetleg pont én bukkanok rá egy dologra, amit kerestünk Hát, ez eléggé izgalmasnak tűnt, még mindig. Bip-bip-bip. Homok kavargott a fémkereső feje körül, ahogy egyforma mozdulatokkal jobbra-balra mozgattam. Bip-bip-bip. Átúsztam a hínáros rész másik oldalára. Egy pillanatra felemeltem a fejem, elnéztem, ahogy a növényszálak vége táncol a hullámzásban. Pár méterrel a víz alatti „pázsit" alatt a detektor talált valami fémre utaló nyomot. Oldalra mozdultam, és közben a felszín irányába küldtem egy újabb, örvénylő homok-felhőcskét.