Virágok az útfélen [antikvár]

Részlet a könyvből:Piroska hazatérte.(Karácsonyi történet.) Az 1887. év már vége felé járt s épen karácsony napja virradt fel, deczember 24-ike, midőn végre, egy egész heti szakadatlan munka után a Hárshegyi kastélyban helyreállott a csend és a nyugalom. Csakhogy még a csend sem olyan volt mint máskor, hanem oly ünnepélyes, hogy szinte ellehetett találni, hogy itt valami nagyon kedves vendéget várnak. Seprű, lapát, sikáló, meszelő mind pihent már, de hiszen pihenhetett is, mert az egész lakás csakúgy ragyogott a tisztaságtól s a bútorokon vagy a szoba szőnyegein aranyért sem lehetett volna egy porszemet találni. Nem csoda, ha a ház úrnője maga is elégedetten tekintett végig az egymásba nyiló szobák során. Czifraságnak, kérkedő pompának nyoma sem volt az egész lakásban, de e helyett mindenütt a kényelem s a lakályosság tünt a szemlélő elé. Mikor a háziasszony a szobákat már mind végignézte, a konyhába is kitekintett mégegyszer, hogy lássa, rendben van-e ott is minden. Ott volt még csak a jó világ! Ha semmi sem mutatta volna azt, hogy milyen nagy ünnep van a küszöbön, maga a konyha is elárulta volna. Minden ajtónyílásra csakúgy tódult ki a konyhából a friss sütemények illata, ugy hogy már a szaga után is megkivánta a ki csak elment a konyha mellett.