Visszatérés a Paradicsomba [antikvár]

EGY Caleb Bizonyos emberek átkozottul szerencsések. Sajnos én sosem tartoztam közéjük. Sőt, szerintem pont azok közé tartozom, akiknek az a sorsuk, hogy folyton célkeresztbe kerüljenek. A rendőrautó hátsó ülésén ülök, a csuklómat bilincs szorítja, és visz-szagondolok az első letartóztatásomra, ami majdnem két éve történt. Ittam. Matt részeg voltam. Ráadásul olyan bűncselekményért tartóztattak le, amit el sem követtem. De nem számított. így is bezártak egy évre a fiatalkorúak börtönébe. Ez nagyrészt azért történhetett így, mert bűnösnek vallottam magamat az ittasan elkövetett cserbenhagyásos gázolásért. Ezúttal drogok miatt tartóztattak le. Csakhogy én nem toltam semmit sem az orromon, sem a számon keresztül, nem vettem be semmit, nem lőttem be magamat, és nem is vettem az égvilágon semmit. Oké, azt el kell ismernem, hogy egy drogtanyán éltem. Választhattam, hogy vagy lesz fedél a fejem fölött, és nem foglalkozom a körülöttem zajló törvénytelenségekkel, vagy az utcán élek. -a 7