Vizek világa [antikvár]

Részlet a könyvből: Nagyon szeretem a tengert. Csak ülni a partján, nézni a hatalmas vizet, a messzeségbe révedni, ahol a látóhatáron az égbolt szinte összeér a tenger habjaival. A hullámok megnyugtató hangja és a végtelen messzeség engem mindig lenyűgöz. A tenger színe mindig olyan, amilyen az égbolt. Ha szikrázóan süt a nap, sehol egy felhő, akkor világoskék. Ha vihar közeledik, akkor zöldes színűből vált mélykékbe. Ha naplemente aranyozza be, akkor vöröses árnyalatú. Olyan, mint egy tükör. Egy hatalmas tükör. Földünk kétharmadát borítja víz, és nekünk, embereknek csak egyharmadnyi szárazföld jutott. Az élet évmilliókkal ezelőtt az ősi óceánokban fejlődött ki először. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a víz az élet bölcsője. Minden itt kezdődött. Földünk, mely izzó lávagömbként formálódott és lassan szilárdult meg, csak nagyon hosszú idő alatt vette fel mai formáját. Azonban csak a kéreg hűlt le annyira, hogy megszilárduljon. Mélyebben, a Föld belsejében a mai napig forróság van. Gondoljunk csak arra, hogy amikor egy vulkán kitör, és izzó lávafolyam tör a felszínre, a mélységben forrongó e(ő üzeni: még nagyon hosszú évmilliók kellenek ahhoz, hogy odabent is minden lecsillapodjon. Amikor azonban a felszín lenyugodott, a vizek lehűltek, hosszú évmilliók alatt itt jelentek meg az élet első, egyszerű formái. Ha szeretnénk ezeket a hatalmas vizeket megismerni,; akkor induljunk el a felszínről lefelé, a mélyvizek irányába. Kalandos utazás ez, ahol tudnunk kell, hogy mindössze a felső néhány tíz méteres vízen tudnak a nap sugarai áttömi. Az alacsony, part menti vizekben, illetve a mélyvizek felső rétegeiben általában ragyogóan világos van. Itt lehet a legjobban búvárkodni, mert itt a leglátványosabb, a legjobban megfigyelhető a víz alatti élet. Különböző méretű és színű halak, medúzák, rákok, polipok, csigák, kagylók élvezik az oxigéndús vizet. Tengeri sünök, korallok mindenütt. Ha szerencsés helyen tudunk búvárkodni, színpompás kavalkád fogad minket. Persze csak kevesen tudnak a tenger mélyére merülni. A XX. század egyik legnagyobb áttörése a vizek világának megismerésében és feltérképezésében Jacques Cousteau természetbiológus-búvár-filmes szakember nevéhez fűződik. Cousteau kapitány neve örökre összefonódott az első, tengerekben forgatott képkockákkal. Azóta számos