Walter, a falra festett sárkány [antikvár]

Wa/Éer, a fa/ra föstött sárkénj C Cs. Zsuzsának A sárkány Lilla falán díszelgett. Még Apa festette, Lilla kérésére, amikor a nyár végén ideköltöztek az új lakásba. A probléma csak az volt, hogy Apa nem tudott festeni. Se fösteni. Még csak mázolni sem. Pingálni meg aztán végképp nem. Hogy a rajzolásról ne is beszéljünk. De mert Lilla kérte, hát festett Apa, a nyelvét is kidugva közben, egész nap a falra - a sárkány meg olyan lett, amilyen. A teste, mint egy elefánté, igaz, a hátán tüskék nőttek, ahogy Apa a dinoszaumszos könyvben látta. Ebből nyúlt ki egy meglepően vékony és rövidke nyak, azon billegett egj^ jókora, kissé lapos fej, ami a nyaknál széles volt, az orrnál meg hirtelen elkeskenyedett. A két füle legalább kicsit oldalt volt, a rendes helyén, de mindkettő vékony csiga-szarvban végződött. A sárkány zöldellt a falon, így legalább a színe rendben lehetett volna, de mert Apa véletlenül egy jókora piros foltot is fröccsöntött a hátára, hát gondolt egyet, és telipöttyözte szegény sárkány hátát, hogy olyan lett tőle, mint egy hatalmas, szeplős dinnye. A farka is megfelelt, egész hosszú volt és elvékonyodó, de a lábai ! Rövidkék voltak, jókora talpakkal, három-három lábujjai, azokon meg hegyes körmökkel. Ha nekiindult, csak döcögve tudott lépkedni szegény sárkány, mert kerek hasa a földet súrolta. Ráadásul Apa az egjik mellső lábára csíkos harisnyát is festett, ami igazán nevetséges egy sárkány esetében, és még haszontalan is, de hiába, levakarni a falról már nem lehetett.