Zeusz, az amőbeusz [antikvár]

Részlet: Zeusz megszületik Az a piros pöttyös pamutvászon ! Katica sokszor nézegette az üzlet előtt ácsorogva. Nem ment ki a fejéből. — Pont jó lenne cipőcskének meg kalapnak a barátnőm születendő kislányának. Nem mintha tudnék varrni, mert nem tudok, de mennyire lehet nehéz megcsinálni? — gondolta. Befordult az ajtón, és találomra vett az anyagból valamennyit. Nem tudni, hogy pontosan hány métert, de az biztos, hogy sok lett, sokkal több, mint ami a baba szetthez kellett, amit egyébként sikerült úgy megalkotnia, hogy messziről egészen bájosnak nézett ki. Mondjuk, úgy két-három réteg csomagolópapír alatt. így került Katicához a piros pöttyös pamutvászon, és így maradt a nyakán egy csomó belőle, és ezért kezdett el varrni mindenféle bizbaszokat. Gyenge varró tudását figyelembe véve persze meg sem próbált valamiféle valamirevaló állat megalkotásába, gondolván, hogy képzeletének szüleményeibe legalább senki sem tud belekötni, hiszen, ha félresikerül, akkor könnyedén ráfoghatja, hogy "De én azt pont úgy terveztem!" Ezzel szemben mondjuk, elég furcsa lenne, ha egy macinak lemaradna az egyik lába, vagy ha egy zsiráfnak túl rövid lenne a nyaka. Az ilyen hibás állatkákat legfeljebb szánalomból venné meg bárki is,