Zsiráfmama és más agyament felnőttek [antikvár]

ZSIRÁFMAMALulu a színpadon állt, a csillagdíszes függöny mögött. Nagy napja volt, mert a tánciskola! fellépésen ő játszotta a főtündér szerepét. Lulu izgult. Varázspálcájával félrehúzta a függönyt, és kilesett, tekintetével anyukáját keresve. Egyszer csak valami szörnyűséget vett észre: az első sor közepén egy rendkívül hosszú nyakú lény ült, a fejéből fura szarvak meredtek az ég felé. Na ne, anya már megint zsiráfnak öltözött! Lulu rémülten felsikoltott. Behunyta a szemét, ökölbe szorította a kezét, és abban reménykedett, hogy mindez csak rossz álom. Aztán résnyire nyitotta a szemét: de az első sor közepén még mindig ott ült a zsiráf. Lulu legszívesebben elsírta volna magát. S mintha ez nem lett volna elég, valaki még a szárnyait Is elkezdte cibálni:- Ne félj, nem bánt! Sokszor mondtam már az anyukámnak, hogy a többi gyerek megijed tőle, ő mégis mindig az első sorba telepszik le. Rövidlátó.Lulu meredten bámult a csillogó-villogó tündérfiúra. Miről beszél ez a gyerek?7