Zsófika naplója [antikvár]

Részlet a könyvből: Pár hét előtt egy zajos szobába nyitottam be. Csattogott az olló, kelepelt a varrógép s közben nevettek, csacsogtak a fiatal lányok. Az, a mit szabtak, a mit varrtak, maga volt a megtestesült boldogság és diadal. Zsófika, az én kis barátnőm a szoba közepén állott és széttárt karokkal várta, hogy azt a szép fehér selyem valamit ráadják. Mikor pedig rajta volt és betakarta Zsófikát derekától kezdve le a czipője hegyéig, a többi tapsolni kezdett Zsófika pedig elérzékenyülve törölgette könnyes szemét. - Ej, no mi lesz itt? Mi készül? Csak nem . . . - Az én menyasszonyi ruhám! - mondotta Zsófika boldog diadallal. - Igen, Zsófika már menyasszony, - mondták a többiek is. - Ő rá új élet vár s azzal vége a régi jó pajtásságnak. Mi szegénykék nem is merünk a szép, koszorús menyasszonyhoz közeledni, - szóltak kedves sopánkodással a többiek.